Közel a 400 ppm... - több port az óceánba (?)


Napokon belül eléri a 400 ppm-es szintet légkörünk szén-dioxid koncentrációja, a hawaii Mauna Loa Atmoszférakutató Obszervatórium mérései szerint. Az atmoszféra szén-dioxid koncentrációja a Föld energiaháztartásának jelentős módosító tényezője, melynek mennyiségét többek között, biológiai folyamatok szabályozzák. A kapcsolatok meghatározása a CO2, az éghajlat, a biológiai tényezők és a légköri por között bonyolult visszacsatolási mechanizmusok (biogeokémiai ciklusok) figyelembevételével valósulhat meg.


Az arid-szemiarid lehordási területekről származó évi több milliárd tonna ásványi por jelentős mennyisége hullik tengerekbe, óceánokba. A mélytengeri üledékek tanulmányozása során megállapítást nyert, hogy a hullóporos eredetű lerakódások részaránya egyes óceáni térségekben meghaladhatja a 80%-ot a többi szedimenthez viszonyítva (pl. Blank, M. et al. 1985; Pye, K. 1987). A világtengerek egyes, a szárazföldektől, tengeráramlásoktól távoli területei biológiai értelemben sivatagnak tekinthetők, így a szél által szállított tápanyagban (Si, Fe, P, stb.) gazdag poranyag mennyisége döntő szerepet játszik ezeknek a tengeri ökoszisztémáknak a működésében. A tápanyagtöbblet katalizálja a fotoszintézist, hozzájárulva ezzel a fitoplankton szervezetek által megkötött CO2 mennyiségének az emelkedéséhez, csökkentve ezzel annak légköri koncentrációját.
A jégmagok pormintáinak és légbuborékainak elemzései alapján a földtörténeti múltban a légköri por és CO2 mennyisége csaknem mindig ellentétes irányban változott (EPICA Community Members 2004). Ez a fordított arányosság a két komponens között Ridgewell, A.J. (2002) szerint a porviharok által az óceánokba szállított ásványi tápanyag és a fitoplankton CO2-megkötő tevékenysége között fennálló viszony miatt alakult ki. Számítógépes modellkísérletek eredményei alapján az ásványi porhullások akár a légköri CO2-koncentráció 30 ppm-os változását is okozhatják (Bopp, L. et al. 2003).
A fitoplankton szerepet játszhat a korábbiakban tárgyalt besugárzási viszony alakításában is. A nyílttengerek felett kialakuló felhők képződéséhez szükséges kondenzációs magot többnyire a dimetil-szulfid szerves aeoroszol képezi, melynek mennyisége a fokozódó fitoplankton produkció következtében megnő, növelve ezzel a felhők általi besugárzás csökkentést (Henriksson, A.S. et al. 2000).

Hivatkozott irodalom:
Blank, M. − Leinen, M. − Prospero, J.M. 1985. Major Asian aeolian inputs indicated by the mineralogy of aerosols and sediments in the western North Pacific. Nature 314. pp. 84−86. 
Bopp, L. − Kohfeld, K.E. − Le Quere, C. 2003. Dust impact on marine biota and atmospheric CO2 during glacial periods. Paleoceanography 18. 17 p.
EPICA Community Members. 2004: Eight glacial cycles from an Antarctic ice core. Nature 429. pp. 623–628.
Henriksson, A. S. − Sarnthein, M. − Eglinton, G. − Poynter, J. 2000: Dimethylsulfide production variations over the past 200 k.y. in the Equatorial Atlantic: a first estimate. Geology 28. pp. 499–502.
Pye, K., 1987. Aeolian Dust and Dust Deposits. Academic Press, London, 334 p.
Ridgwell, A.J. 2002: Dust in the Earth system: the biogeochemical linking of land, air and sea. Philosophical Transactions of the Royal Society A. 360. pp. 2905–2924.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.